A díjátadó ünnepségen pedig a Scherer Péter által felolvasott részlet arról is meggyőzött (másokat is), hogy nemcsak a grafika érdekes, hanem a szöveg is. A nyelvi játékosság, a fél szó (ige, főnév, számnév stb.) félig-meddig komoly tökélyre variálása a zsűrit is félig levette a lábáról, hiszen dicsérő oklevéllel jutalmazta a szerzőpárost, és ez nem félsiker! Félix és Flóri Félelmetes Félix kissé féloldalas lépteivel az utcákat járta. Bolyongott a szürkületi félhomályban. Amikor már félig-meddig elfáradt, leült egy félszáz éves padra és sóhajtott egyet. – Ajjaj, ki segítene egy ilyen fél-mélabús gyereknek, mint én?! Hirtelen félcipő kopogása ütötte meg Félix kissé félreálló jobb fülét. Féltékeny is lett rá a bal, mert az leginkább a félrevert harangot és a félhangokat hallotta élesen. – Szervusz, Félix! – köszönt rá Félixre Flóri. – Mit ücsörögsz itt mindenkitől félrevonultan, mint aki félrehúzódott egy félszigetre? – Szervusz – válaszolta félszegen a Félelmetes. – Mi történt, Félix? Mi bajod? Talán féloldali fejfájásod van? – kérdezte Flóri. – Á, dehogy! – mondta, s félrefordította a fejét Félix. – Azt a féllábú, félkarú, félkezű, féleszű rézangyalát! Mégis mitől vagy ilyen félholt? – Fél éve láttam meg először Őt. A félemeleten lakik, ott, ahol én. Gondoltam, ez már félsiker. Félelmetes, nem? – Inkább te vagy Félelmetes! Félrebeszélsz, szegény Félix! Féltelek. Lehet, hogy beteg vagy? Engem nem vezetsz félre… – Félreértesz – szakította félbe Félix. – Félre? – kérdezte Flóri. – Talán jobb, ha félreállok. Félreismertelek. – Várj, még csak fél hét! – kérlelte Flórit Félix. – Tudod, nem csak félig kedvelem Őt. – Ki az az Ő? – kérdezte Flóri. – Hát Felicia! – válaszolta Félix. – Értem, szóval te félreérthetetlenül megszeretted azt a lányt. – Mit gondolsz, vegyek neki félgömböt? – kérdezte Félix. – Még hogy félgömböt! Félbehagyni a szomorkodást, félbevágni a rosszkedvet, hogy elmúljon egy félidő alatt, véget vetni a félénkségnek! Az kell! – Én készen vagyok rá! – vágta rá Félix, majd hozzátette: – Félkészen. – Ugyan, Félix! Félkészen a csirke van, meg a pulyka. Tedd félre a félelmed! – Jó, akkor megmondom Neki, hogy szeretem. Mint még soha senkit. Egészen! (Félelmetes Félix, részlet) Lipovszky-Drescher Mária 1977-ben született Budapesten. 1991–1995 Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola 1995–2002 Magyar Iparművészeti Egyetem, kerámia szak 1996–2003 Magyar Iparművészeti Egyetem, tanárképző intézet Főbb kiállítások: 2002 Fiatal Iparművészek Stúdiója, Bp., Vigadó Galéria 2003 Fiatal Iparművészek Stúdiója, Bp., Millenáris Park 2004 Gyökereink, Szigetmonostor 2005 Földközelben, Bp., Duna Galéria Díjak: 2000 Országos Millenniumi Művészeti Pályázat nívó díja 2004 Fiatal Iparművészek Stúdiója: az év fiatal iparművésze 2007 Aranyvackor dicsérő oklevél Gurbai Sándor 1974. augusztus 31-én született Budapesten. Nős, két gyermek apja. 1988–1992 Veres Pálné Gimnázium 1992–1995 Esztergomi Hittudományi Főiskola 2001–2007 Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi kar Egy évig hittant tanított Budapesten, majd külföldön próbált szerencsét: dolgozott Angliában; Franciaországban és Belgiumban további teológiai tanulmányokat folytatott; feleségével Zimbabwéban fél évet töltöttek önkéntesként értelmi sérültek és HIV-fertőzöttek között. 2005 áprilisától jogi referens az Értelmi Fogyatékosok és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetségénél. Gyermekkora óta vet papírra verseket és meséket.