- Balatonföldváron, pár éve egy ifjúsági lelkigyakorlat keretében rendezett kiállításon mutattad be a Szentlélek gyümölcsei című munkádat. Szokatlan volt a fanyar, humoros megfogalmazás, a fonnyadt, összeaszott, túlérett alma, szilva, körte, egyéb gyümölcsök. Emberi esendőségünket láttam bennük. - Ezt a -unkát az Olajág keresztény művészeti társaság kiállítására készítettem. Főiskolai munkáim között nagyon sok a keresztény témájú, ugyanis tizennyolc éves voltam, amikor először találkoztam a Jóisten megmentő szeretetével. Ez a megtérés-élmény annyira kitöltötte az életemet, hogy minden munkámat igyekeztem valahogy a kereszténységhez kötni, néha kicsit erőltetve is, mintha más nem is lenne érték, csak ha liturgikus témát választok. Amikor például egy edénykészletet kellett készíteni, akkor is liturgikus együttest terveztem. Jónéhány évbe telt, míg rádöbbentem, hogy bármi lehet Istennek szóló dicséret, csupán az a kérdés, milyen szívvel, lelkülettel áll a munkájához az ember. Harmadéves koromban nagyméretű köztéri munkaként egy oltárkép elkészítéséhez láttam neki, amelynek későbbi folytatása volt a diplomamunkám, egy oltárasztal a Győr-Ménfőcsanaki Árpádházi Szent Erzsébet Evangelizációs Központ kápolnájában. Hálás vagyok Istennek, hogy lehetőségem nyílt egy kápolna berendezésére. - Hogyan készültek ezek - hatalmas darabok? - A munkához ezer kilogr-mm agyagot használtam fel. Fizikailag is nagy megterhelés volt, estére már mozogni is alig bírtam. Tízkilós lapokból van megépítve, amelyeket belső bordák támasztanak. Az oltárkép négy elem által kirajzolódó negatív kereszt: készítésekor Krisztus keresztjét mint egy üres keresztet akartam megjeleníteni, hirdetve, hogy Krisztus kereszthalálában az életé, a feltámadásé volt az utolsó szó. Ez a motívum adta a kiindulópontot az oltár tervezéséhez. Szemből nézve a negatív kereszt vertikális szárának vonala töri meg az oltár fehér sziklájának tömbjét, idézve Krisztus testének, a kenyérnek megtöretését. Ebből a törésből fakad az élő víz forrása, amelyet a két mázas felület jelképez, megismételve az oltárkép vízfüggönyét, melyből a kereszt rajzolódik ki. Maga a menzalap fából van, ami szintén a kereszt fájára való utalás. - Jó, hogy ténylegesen h-sználatban vannak ezek a műveid. - Igen. Esküvőnket is it- tartottuk. Ennek az oltárnak az elkészülte régi álmom beteljesülése volt, nagy élmény volt előtte kimondani az igent, ünnepelni örök összetartozásunkat. Azoktól a keresztény emberektől, akik nap mint nap találkoznak a munkámmal, eddig még csak pozitív visszajelzést kaptam. Nagy élmény, amikor olyan olvasatát hallom vissza a művemnek, amelyre én nem is gondoltam. Ilyenkor érzem át igazán annak felelősségét, hogy amit létrehoztam, eszköz lehet Isten kezében. - 2004-ben az év Fiatal -parművésze díjat kaptad harmadmagaddal. A Duna Galériában megrendezett kiállításon kövekkel szerepeltél. - Az oltárasztal továbbg-ndolásai ezek a kövek, játék a formákkal, gondolatokkal, színekkel. A rajtuk lévő szövegek zsoltárok, illetve akkori naplótöredékeim, amelyeket tükörrel is csak részleteiben lehet olvasni. Fölszakadt, szétmállott emléknyomok, tapogatózás, útkeresés, megpróbálva megragadni a megfoghatatlant. - Milyen megbízásokat ka-tál a diploma után? - Barátnőmmel közösen te-veztünk a DHL csomagküldő szolgálatának egy vándor sportdíjat. Tavaly két másik keramikussal egy szökőkutat készítettünk a II. kerületi Ady Endre úti MKB bank előcsarnokában. Kolléganőm lakásán próbáltunk dolgozni: műhely hiányában az egyik szobát ki kellett pakolnunk ahhoz, hogy nekiállhassunk ennek a nagyméretű munkának. A nagyobb megrendelések mellett becsúszik még egy-két kisebb munka, de ezekből nem lehet megélni. El kellett döntenem, hogy egy kerámiaműhelybe ruházok-e be, vagy a grafikai munkákból próbálok megélni. Ahhoz, hogy dolgozni tudjak, s élhessek a diplomás hobbimnak, pályázni szoktam a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdióban való részvételre. Eddig három alkalommal tölthettem el egy-egy hónapot, élve a Stúdió adta alkotási lehetőséggel. Egy-egy ilyen alkotó hónap után van mit kiállítani. Például idén június 28-án is nyílik egy kis csoportos kiállításunk a Duna Galériában. - Amikor búcsúhelyen jár-k, ritkán találok ajándéknak való ízléses, szép tárgyat, akárhogy nézegetem a pultokat. Pedig lenne igény rájuk. - Valóban, a művészet fe-adata lenne az ízlésvilág formálása, nevelése, de a világot sajnos elárasztotta a bóvli és az olcsó kacat, az emberek sajnálják a pénzt az értékes, ízléses munkákra, amelyek árban nem vetekedhetnek a tucatáruval. Nehéz megszakítani ezt az ördögi kört. Rengeteg munka, energia van a kézműves árukban, a többszöri égetés, ipari áram használata, a szellemi értékéről nem is beszélve. Próbáltam munkáimat galériákba beadni, kizárólag bizományba veszik be, úgy, hogy rátesznek 125 százalékot. Így pedig már vagy nem veszi meg senki, vagy nekem kell annyira levinni az árakat, hogy már szinte az anyagköltségem sem térül meg. Ritkán párosul a művészi tehetséggel a menedzseralkat; általában nehéz egy művésznek kiállnia magáért. - Akkor a grafika terüle-ét választottad. - Megpróbáltam a bélyegt-rvezést. Pályázat útján eddig kétszer adódott lehetőségem, hogy bélyegtervem nyomtatásban is megjelenjen. Első alkalommal 2005-ben az Ifjúságért bélyegsorozat Macskák bélyeg-kisíve jelent meg, amely négy népszerű macskafajtát mutat be, majd decemberben megjelent karácsonyi öntapadós bélyegívem, amelyen egy feldíszített karácsonyfa látható. A karácsonyi iparművészeti vásárra tizenhatfajta képeslapot készítettem, háromezer példányban nyomtattuk ki, meglehetősen nagy befektetés volt, de sajnos ugyanaz a helyzet, mint a kerámiáknál: az olcsó tucat termékekkel nehéz versenyezni. Százötven forintért próbáltam eladni, ami alig több a költségnél, mégis nehezen fogyott. Másik nagy álmom a mesekönyv illusztrálás. Pár éve volt egy külföldi pályázat: Piroska és a farkas történetére kellett rajzolni formabontó módon. Kicsit rosszul értelmeztük a kiírást a fordításnál, mert utólag kiderült, hogy nem is gyerekeknek szánták, hanem sokkal inkább illusztrátorok közötti játszadozásnak. Én pedig kifejezetten egy kisgyermek szeméhez, szelleméhez igyekeztem mérni a figuráimat. A kiállításra nem zsűriztek be, de arra nagyon jó volt, hogy végigvihettem az egész folyamatot. A másik mese, amit illusztráltam, és aminek kiadót keresek, egy fiatal író, Gurbai Sándor írása: a Zongoramanók. Ezt nagy lelkesedéssel tettem: kevés olyan mese van manapság, ami ennyire képes a gyermekek lelkéhez szólni. Boldog lennék, ha egy kiadó is felkarolná ezt a közös munkánkat, és eljuthatna a kisgyermekekhez ez a kedves történet. - Honnan ismerheti a köz-nség a rajzaidat? - A bélyegeken kívül jel-ntek meg munkáim egy-két magazinban is. Illusztrációkat, magyarázó ábrákat, lógókat, humoros figurákat rajzoltam egy évig az Anyák lapjában, a Baba Patikában, a Baba Magazinban és a Képmásban. - Szárnyalás című képedd-l a Gösser Fotópályázaton lettél első. - Az csak egy amatőr ver-eny volt! Nyertem egy rekesz sört, meg egy National Georgaphic Albumot. A férjemmel szeretünk fotózni. - Férjed is művész? - B-r egy kandallóépítő -égnél dolgozik, ő hajóépítő, és idővel szeretne újra hajókat csinálni. - Tavalyi házasságkötése-ekre szinte mindent magatok - főleg te - készítettet-k: a meghí-ólap tervét, a lakodalmi terem díszítését, asztalcsokrokat, menyasszonyi ruhadíszítést, a torta marcipángalambjait. - Sőt, azon ritka menyas-zonyok közé tartozom, akik maguk készítették az oltárasztalt és a meghívóra a bélyeget. Épp akkor jelent meg a Macskák bélyegsorozatom, és a helyszínnek sem véletlenül azt a kápolnát választottuk, ahol a diplomamunkám áll. Elég keveset aludtam akkoriban, de megérte! Nehezen engedem ki a dolgok irányítását a kezemből: amit csak lehet, szeretem magam elkészíteni. A gyermekvárás egy nagy patchwork játszótakaró és sok-sok textildísz (pillangók, forgók) varrásával telt. Férjem pedig egy gyönyörű babaágyat és több más bútort alkotott az otthonunkba, ami - ha hitelhez jutunk - h-marosan meglesz. -- Vannak bibliai témájú -rafikáid is? - Nem, csak a kerámiák i-yenek. A kerámiák sokkal inkább belülről jönnek, rólam szólnak, mert nem a megélhetés a motivációjuk. Ritkán rajzolok kedvtelésből - esetleg a portrékat a -saládtagokról. - Művészeti tehetséged c-aládi örökség? - Szüleim is szeretettek-rajzolni, aput felvették Herendre porcelánfestőnek, de rossz anyagi helyzetük miatt inkább szobafestőnek ment. Én meg már óvodában megrendelésre rajzoltam a királylányokat. Felvetődött bennem később a főiskolán az animációs szak választása is, de végül a kerámiánál maradtam. - Jártál ösztöndíjjal kü-földön? - Szakmai úton sajnos ne-. Amikor lehetőségem lett volna, akkor épp egy évig Altöttingben voltam az Emmanuel Közösség nemzetközi evangelizációs iskolájában. Persze ez az élmény is kihagyhatatlan volt, de szívesen gyűjtöttem volna szakmai tapasztalatokat is. - Lendületes óriás hátté-képeiddel evangelizációs rendezvényeken is lehet találkozni. - Szívesen festegettem e-eket a nagyméretű képeket, bár - így babával - mostanáb-n nem hiszem,-hogy olyan egyszerűen fog menni.